3. rész

A napok rohamosan teltek, szinte észre sem vettem őket. Egész végig az étteremben dolgoztam, nem volt kedvem esti műszakot, inkább az alvást választottam.
Egyik nap, mentünk hazafelé Monique-kal, közben pedig beszélgettünk.

- A hercegeddel találkoztál azóta?
- Sajnos nem, pedig nagyon nem bánnám. De biztos nagyon elfoglalt, elvégre nemsoká kezdődik a szezon.
- Ha legközelebb találkoztok, akkor kérd meg a kezét - nevetett.
- Niq, te akkora hülye vagy, hogy az már fáj. Ne hazudjam már egyből azt, hogy terhes vagyok tőle?
- Nekem nem is mondtad, hogy lefeküdtetek. Most haragszom rád.
- Nem feküdtem le vele.
- Fogadom, hogy nem bánnád.
- Nem bizony. De mennyire, hogy nem bánnám.
- Keresd meg, és probléma megoldva.
- Nem, nem aljasítom le magam ilyesmivel.
- Oké, igazad van.
- Mertél volna mást mondani - nevettem el magam.
- Nem félek tőled, te, dilis nőszemély.
- Pedig nem ártana.
- Hagyjuk már. A légynek sem tudnál ártani.
- Ezt sértésnek veszem, oké?
- Oké - nevetett fel Niq.
- Úgy örülök, hogy ennyire komolyan veszel.
- Nincs mit.

Nevetve folytattuk az utunkat, majd készültünk felmenni a lakásomra. A másodikon laktam, így nem kellett sokat lépcsőzni. Az elsőn voltunk, mikor megláttuk, hogy a folyosón áll a víz.

- Elliot, mi ez a sok víz? - kérdeztem rá az egyik itt lakóra.
- Csőtörés volt fent a másodikon. Ott minden úszik. Azt hiszem, hogy a lakásod is.
- Ez de király - idegeskedtem, majd felszaladtam.

Tényleg minden csupa víz volt, minden lakás előtt bosszankodó emberek voltak. Kinyitottam a lakásajtót, majd beléptem. A padló csurom víz volt.
Amit csak lehetett feltettem magasabbra. Kicsivel később megjött a házmesterünk, nyomában egy szerelőcsapattal.
A hab a tortán az volt, mikor kijelentették, hogy minden vezetéket ki fognak cserélni, ezért el kell hagyjuk a házat.

- Kellett ez nekem. Most szedhetek össze minden fontosabb cuccomat - idegeskedtem.
- Jöhetsz hozzám. Elférsz. Pakolj össze mindent, ami kell, és gyere!
- Köszi, életmentő vagy.

Összepakoltam jó néhány ruhát, a laptopom, egy két fontosabb dolgot, majd elindultunk Monique-hoz. Tizenöt perc alatt odaértünk. Bementünk, lepakoltam, Monique megágyazott a vendégszobájában, így el tudtam foglalni. A ruháimat kipakoltam, a laptopomat is előszedtem.
Gyors lezuhanyoztam, majd be is feküdtem az ágyba. A laptopom az ölembe vettem, bekapcsoltam, és vártam. Hogy mire? Azt én sem tudom.
Pár perc múlva Monique jelent meg, kezében egy nagy doboz fagyival.

- Gondoltam, hogy nem bánod - vigyorgott.
- Istennő vagy - nevettem.
- Damien is ezt szokta mondogatni...az ágyban.
- Fúj, erre inkább nem vagyok kíváncsi.
- Jól van, bocsi - nevetett.
- Utálok más nyakán élősködni - nyafogtam.
- Nem élősködsz, ezt felejtsd el most azonnal! Inkább gondolj a hercegedre - vihogott.
- Míg élek ezzel fogsz szívatni?
- Dehogyis. Csak egy darabig. Bocsi - húzta meg a vállát.
- Kapd be! - nevettem fel, majd az ölembe vettem laptopom és bejelentkeztem msn-re.
- Hív Damien, bocsi, de itt hagylak. Ugye nem haragszol?
- Nem, menj csak nyugodtan.

Monique kiment, így egyedül maradtam. Ismét a laptopomat piszkáltam, közben pedig megláttam, hogy van egy felkérésem. Valami Tom S volt. Halvány fogalmam sem volt attól, hogy ki az, de elfogadtam, legfeljebb, majd letiltom.

Rina üzenete:
Szia! Kivagy?
Tom S üzenete:
Szia! Csak egy srác vagyok, találkoztunk már.
Rina üzenete:
Ezzel most sokat érek:))
Tom S üzenete:
Ez van kicsi lány. Hogy vagy?
Rina üzenete:
Inkább hagyjuk. Te hogy vagy?
Tom S üzenete:
Nagyon jól.
Rina üzenete:
Hol laksz?
Tom S üzenete:
Monacóban, de most nem ott vagyok.
Rina üzenete:
Gondoltam, hogy itt laksz, Monacóban. Most hol vagy?
Tom S üzenete:
Jerezben vagyok, tudod a Forma 1 miatt, de gondolom, hogy téged ez nem nagyon érdekel.
Rina üzenete:
Nem ismersz te engem:)) A Forma 1 az életem.
Tom S üzenete:
Hoppá, végre egy normális lány:D Van egy nagyooon nagy piros pontod.
Rina üzenete:
Köszi, kis idegen
Tom S üzenete:
Hány éves vagy egyáltalán?
Rina üzenete:
24, lassan 25 leszek. Te mennyi vagy?
Tom S üzenete:
Az mindegy. Annyi vagyok amennyi.
Rina üzenete:
Hé, ez nem volt valami kielégítő válasz
Tom S üzenete:
Majd elmondom:P
Rina üzenete:
Oké, majd számon kérem.
Tom S üzenete:
Rendben, csak aztán el ne felejtsd:D Bocsi, mennem kell. Holnap korán kelek. Melózok. 
Rina üzenete:
Jó, menj csak nyugodtan. Jó éjt!
Tom S üzenete:
Jó éjt neked is, kis csillag. Holnap este remélem tovább maradhatok.
Rina üzenete:
Szoríts rá több időt:P
Tom S üzenete:
Csak a kedvedért. Szia:D
Rina üznete:
Szia:)


Ez aztán érdekes volt. Ki lehet ez a srác? Fogalmam nem volt róla. Senki nem volt az ismerőseim közül, akit Tomnak hívnának. Érdekes, az már biztos. Jerezben van...Forma 1-gyel kapcsolatban...
Lehet, hogy egy szerelő, vagy nem tudom.

A napok rettenetesen gyorsan teltek. Már csak akkor eszméltem fel, mikor mehettem haza, mert mindennel kész voltak. Lelkiekben már fel voltam készülve arra a rendetlenségre, ami fogadni fog, de mikor beléptem a házba a számát is eltátottam. Rend volt és tisztaság. Csodálkoztam rajta eléggé, de mint utólag kiderült, ez is hozzátartozott ahhoz, hogy kicserélték a csöveket. Luxus itt élni, komolyan mondom.
Elpakoltam minden holmimat, ami elő volt, majd főztem magamnak egy könnyű vacsorát. Ettem, utána pedig lezuhanyoztam. Befeküdtem az ágyba, végre már a sajátomba. Elővettem a laptopom, és bekapcsoltam. Automatikusan jelentkeztem be msn-re, bíztam benne, hogy fent lesz az a bizonyos Tom.
Felléptem, de semmi. Mindössze egy e-mailt kaptam. Viszont azt sem tőle.

Feladó: Elena Neumann
Címzett: Rina Lindemann
Tárgy: Kérlek, olvasd el...


Szia húgi!


Ezer éve nem beszéltünk már, hiányzol. Tudom, hogy anyáék milyenek, de kérlek rám ne haragudj emiatt. Eddig egy üzenetemre sem válaszoltál. Kitörölted őket olvasatlanul, igaz? Nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rád. Annyira hiányoznak a régi szép idők, amikor még minden nap itt voltál mellettem. Jaj, húgi csak egyszer válaszolnál. Tudni akarom, hogy mi van veled. Nem kérem azt, hogy találkozzunk, vagy, hogy felhívj, csak azt, hogy legalább egy-két sort írj magadról.


Szeretlek. Puszi.



Ahogy elolvastam egyből könnyek szöktek a szemembe. Előkerestem a telefonomat, kikerestem a nővérem számát és tárcsáztam. Két csörgés után fel is vette.

- Halló! Itt Dr. Elena Neumann.
- Itt pedig Dr. Corina Lindemann - nevettem el magam.
- Úristen! Húgi - visított bele a telefonba. - Új számod van - állapította meg.
- Igen, új számom van.
- Mióta használod a doktor megnevezést?
- Ez csak a hecc kedvéért volt, ne tévesszen meg.
- Oké. Mi van veled mostanában?
- Általában melózok. Veled?
- Nem sok minden. Holnaptól szabadságon leszek.
- Gyere el hozzám - vágtam rá.
- Valahogy én is úgy gondoltam. Habár, ha megmondanád, hogy a világ melyik felén élsz, az nem lenne rossz.
- A monacói felén - nevettem.
- Gondolhattam volna. Hol máshol is élnél? - nevetett ő is.
- Ismersz már.
- Az biztos. Jöhet Karl is?
- Persze. Miféle hülye kérdés volt ez? Jöhettek mindketten, akár már holnap reggel is.
- Oké, délután négy-öt körül ott leszünk.
- Képesek lesztek hajnalba elindulni?
- Dehogy, majd nyolc körül indulunk.
- Mivel jöttök? Rakétával?
- Münchenben lakunk. Fél éve összevesztünk anyáékkal, és elköltöztünk Berlinből.
- Mi történt?
- Majd holnap elmesélem.
- Rendben. Kíváncsi vagyok rá.
- Akkor holnap találkozunk. Szia!
- Szia! Jó utat, vigyázzatok magatokra!
Letettem a telefont, majd egy mosollyal az arcomon elaludtam. Reggel, mikor felkeltem, akkor vettem észre, hogy bekapcsolva maradt a laptopom. Egy beszélgetésablak villogott. Tom írt, még az éjszaka.

Tom üzenete:
Szia, kicsi lány!
Itt vagy?
Biztos elaludtál, nem ez az első eset:D
Csak annyit akartam mondani, hogy mostanában ritkán leszek.
Dolgoznom kell, utána pedig a sok utazás.
Sajnálom...:( Ne haragudj rám
Puszi, vigyázz nagyon magadra.

 Teljesen elszomorodtam. Olyan jóba lettem vele, pedig nem is nagyon ismertem. Jó fej volt mindig, sokat nevettem a hülyeségein. Írtam neki vissza egy rövid üzenetet, arról, hogy minden jót kívanok neki. Mérges voltam, mert tuti, hogy elveszítem emiatt. Gyors felöltöztem, majd bementem dolgozni.

- Arról volt szó, hogy ma otthon maradsz - támadott le Monique.
- Nem maradok estig, mert jönnek Elenáék.
- A nővéredék?
- Igen, mert a tegnap beszéltem vele, kibékültünk.
- Az jó. De akkor mégis miért vagy ilyen szomorú?
- Tom nem lesz elérhető.
- Ó, az nagyon nem jó.
- Szerintem se. Olyan jól kijöttünk pedig.
- Tudok olyat mondani, amitől jobb kedvre derülsz? - nézett rám szomorúan.
- Nem, semmit sem.
- Mutatni viszont igen. Menj a négyes asztalhoz.
- Oké - egyeztem bele, majd elindultam az asztal felé.

Hamar odaértem, de fogalmam nem volt, hogy miért lenne ettől nekem jobb kedvem. Egy valaki ült ott, de az a személy is háttal ült nekem.

- Jó napot kívánok! Mit hozhatok? - kérdeztem, de rá sem néztem, mert a noteszem kerestem, meg a tollam, hogy felvegyem a rendelést.
- Helló! Ott hagytad a klubbot? - nézett rám a kedvenc pilótám.
- Szia! Nem hagytam ott, csak mikor hol dolgozom - mosolyodtam el.
- A múltkor kerestelek a klubban.
- Komolyan? - kérdeztem elképedve.
- Igen. Te vagy a legkedvesebb pultos a lányok közül.
- Köszi - pirultam bele elég alaposan.
- Mit hozhatok amúgy?
- Két adag párolt rizset, grillezett csirkemellel. Az edzőm is jön, előtte pedig nem ehetek azt, amit csak akarok. Kegyetlen ez az élet - nevetett fel.
- Hozom nemsoká - léptem el tőle mosolyogva, mert láttam, hogy jön az edzője. Visszamentem, leadtam a rendelést, majd Monique elé léptem.
- Niq, ez maga a menyország! - ugrottam a nyakába.
- Ennyit Tomról - nevetett.
- Ne gonoszkodj! Ő ott a világ legjobb pilótája, aki a múltkor keresett a klubban.
- Azt a mázlista fejedet.

Mikor kész lett az ebédjük, kivittem, mosolyogva letettem eléjük, majd otthagytam őket. Nem sokkal négy előtt indultam el haza, mert otthon akartam lenni, mire Elenáék megérkeztek. A lakcímemet nemrég küldtem el neki smsben, mert az persze, hogy elfelejtettem az este közölni vele. Főztem vacsorát, közben pedig összepakoltam egy kicsit. Hat órára értek hozzám. Felcsöngettek, mire beengedtem őket.

- Szia! - ölelt meg szorosan a nővérem.
- Szia! - öleltem meg én is.
- Gyönyörű ez a lakás, és az illatok is jók. Csak nem a kedvencemet főzted? - vigyorodott el.
- Dehogynem.
- Szia! - köszöntött Karl is. - Nézd el neki, mióta terhes, azóta olyan kívánós.
- Terhes vagy? - sikítottam fel.
- Igen, gyerekünk lesz.
- Gratulálok! - öleltem meg őket.
- Köszi.
- Gyertek beljebb! A csomagokat hagyjátok csak itt, majd én beviszem a szobátokba - mosolyodtam el.
- Ugyan, hagyd csak, majd én beviszem, erősebb vagyok - jelentette ki Karl nevetve.
- Rendben, akkor gyere, és megmutatom, hogy hol lesz a szobátok.
- Olyan szép ez a lakás, minden pontjáról süt, hogy a tiéd.
- Köszi, Lena, sok munkám volt benne, hogy ilyenné tegyem. Most viszont ki vele, mióta vagy terhes? - váltottam témát mosolyogva.
- Két és fél hónapja - mosolyodott el, közben pedig megsimította a hasát.
- Szerencsés lesz az a kisbaba, ilyen jó szülőkkel. Cserélnék vele.
- Mi is reméljük, hogy jó szülők leszünk - mondta Karl, miközben megölelte a nővéremet.
- Gyertek, üljünk asztalhoz, közben beszélgetünk - tereltem őket a konyha felé.

Megterítve már meg volt, így csak tálalnom kellett. Kivittem az asztalra a tálat, majd leültem melléjük. Elena azonnal megpakolta a tányérját, mi pedig csak mosolyogva figyeltük. Mi is tettünk magunknak, majd enni kezdtünk.

- Miért volt balhé anyáékkal? - kérdeztem rá a nővéremre.
- Nem tetszett nekik, hogy Karl építészmérnök. Minden áron azt akarták, hogy más szakmát tanuljon.
- Ne már! Ez most komoly? - hitetlenkedtem.
- Az, Elena pedig fogta magát, összepakolt, és elköltöztünk Berlinből.
- Akkor tőletek is megszabadultak. Szép kis szülők.
- Azok. Viszont jobb ez így. Legalább nyugodt életünk van. Ugye, kicsim? - nézett rá Karlra.
- Bizony. Te is még dolgozol néhány hétig, utána ám pihenő. Nehogy nekem megerőltesd magad. Nem akarom, hogy neked, vagy a lányunknak baja essen.
- Már tudjátok, hogy lányotok lesz?
- Nem, de mindketten lányt akarunk, ezért muszáj lesz neki kislánynak lenni - jelentette ki határozottan Lena.
- Az más - mosolyogtam. - A lényeg, hogy egészséges legyen.
- Pontosan. Na de húgi, most rajtad a sor. Mesélj csak. Pasi, valami? - kérdezett rám, mire éreztem, hogy elpirulok. - Elpirultál. Ki vele. Ki az?
- Nem tudom én se pontosan. Neten ismertem meg. Rengeteget dumáltunk, és olyan jól kijövünk, de állandóan utazik, meg dolgozik, ezért nem nagyon van már ideje beszélgetni.
- Mi az eget dolgozik az a srác? Számolja a világon található homokszemeket? - nevetett fel Lena.
- Nem, a vízcseppeket.
- Az se jobb.
- Amúgy valami köze van a Forma 1-hez, de nem mondja meg, hogy mégis micsoda.
- És ha egy pilóta? - vetette fel az ötlet Karl, ezzel pedig bogarat ültetett a fülembe.

*****

Sziasztok! 

Ejhaj, csak a húgom írt kommentet, hm... Na nem baj, azért még itt van a folytatás. Tudom, hogy kicsit még lapos meg minden, de hamarosan beindul már. Még egy kicsit bírjatok ki. Nemsoká majd megtudjátok, hogy ki is a főszereplő, de lehet másból is rájöttök. Legkésőbb a hatodik részben már konkrétan beírom, de addig nem:D

Legyetek türelemmel.

Puszi.

u.i.: Itt van az a videó, ami a május 29.-i Mercedes AMG csapat által szervezett Nico Rosberg twitter kérdezz-felelekről készült.