4. rész

Pörögni kezdett az agyam, de semmi normális magyarázatot nem találtam. Beszaladtam a laptopomért, bekapcsoltam, és azonnal mentem fel msn-re. De nem volt fent. Hagytam neki egy üzenetet, hogy csörögjön rám, ha fent lesz, beszélni akarok vele. A végére pedig odaírtam a telefonszámomat.

- Ez most mi volt? - kérdezte kikerekedett szemekkel Elena.
- Semmi, hagyjuk. Csak majd kell beszéljek a sráccal.
- Bogarat ültettem a füledbe? - nézett rám mosolyogva Karl.
- Igen, méghozzá jó nagyot.
- Nem akartam. Bocsi.
- Semmi baj. Na de emberek, mit csináljunk ma? - váltottam témát.
- Járjuk be a híres monacói pályát - vágta rá Lena.
- Ne, ilyen nincs. Most a Forma 1-es pályára gondolsz?
- Mi másra? - bosszankodott.
- Ki vagy te, és hol a nővérem?
- Bocsi, az én hibám, hogy megszerette - vigyorgott Karl.
- Bezzeg nekem nem ment.
- Neked sok minden nem megy, ami nekem - vigyorgott kajánul.
- Azt a perverz fejedet. Nem értem, hogy lehetnek ilyen perverz ismerőseim. Botrányos.

Nevettünk még ezen egy keveset, majd összepakoltunk arra a hosszú kis útra, ami várt ránk. Elvégre gyalog megyünk, úgy izgalmasabb.
Bejártuk az egészet, Lena nem győzte magát kigyönyörködni a látványba. Én is pont így voltam ezzel az első egy hónapban. Mikor elfáradtunk, akkor bementünk a Black Legendbe, elvégre útközben megígértem, hogy megmutatom, hogy hol dolgozom. Nem voltak sokan, épp csak pár asztalnál ültek. Igaz már késő is volt, kilenc óra el volt múlva. Elena és Karl leültek, én pedig leadtam a rendelésüket. Kivittem, majd visszaszaladtam Monique-hoz, mert akartam vele beszélni pár szót.

- Odamegyek köszönni a nővéredékhez, itt maradsz addig? - vigyorgott.
- Igen, persze. De mi ez a vigyor?
- Semmi - hagyott ott.
- Moni...que - szóltam utána meglepődve, mert mikor megfordultam, megláttam Őt. - És te ezt tudtad - suttogtam magam elé. Fogtam magam és odamentem az asztalához felvenni a rendelést.
- Szia! Újra itt? - kérdezte mosolyogva.
- Igen, mivel a kolléganőm hirtelen meg akarta ismerni a nővéremet és a férjét.
- Az más.
- Mit hozhatok? - mosolyogtam.
- Bolognai spagettit, sokat - nevetett.
- Ha az edződ meglátja, hogy vacsorára tésztát eszel, akkor mit fog mondani?
- Hazament, így nem láthatja. Barcelonáig pedig nyugtom lesz. Annyit fogok enni - nevetett még mindig.
- Pont, mint egy kisgyerek.
- Ki kell használni az ilyen alkalmakat.
- Oké, te tudod, de aztán a te neved mellett legyen a leggyorsabb kör Barcelonában, pont, mint a múltkor Jerezben.
- A kedvedért, oké? - mosolyodott el édesen, amitől majdnem elolvadtam.
- Rendben. Most viszont hozom a vacsorád, mielőtt éhen halsz itt nekem.
- Ráérsz, annyira nem is vagyok éhes.
- Még az előbb kértél egy hatalmas adagot.
- Ez igaz, de csak megkívántam, nem vagyok kimondottan éhes.
- Nem szólok bele, te tudod.
- Jut eszembe, legyen két adag. Vendégem lesz.
- Rendben.

Visszamentem, leadtam a rendelést, majd nemsokkal ezután kivittem neki a két tányér vacsorát. Csodálkoztam, mert nem ült az asztalnál senki más. De nem foglalkoztam vele, nem az én dolgom volt.

- Jó étvágyat! - tettem le elé a tányért.
- Köszi.
- Itt jó lesz a másik tányér? - mutattam a vele szemben lévő helyre.
- Oda ülsz, ahová csak akarsz - vigyorgott.
- Tessék?
- A vendégem vagy.
- Bocsánat, de ezt nem fogadhatom el.
- Dehogynem, szóval most szépen fogod magad, és leülsz.
- Nem, ezt nem lehet.
- Ne akard, hogy én ültesselek le.
- Akkor várj egy pillanatot, szólok a nővéreméknek.
- Rendben, de siess - mosolyodott el.

Odaszaladtam a nővéremékhez, közben pedig 1000 Wattos vigyor volt az arcomon.

- Meghívott vacsorázni - böktem ki.
- Akkor mit állsz még itt? Nyomás! - kergetett el Monique.
- Itt sem vagyok - tűntem el.
- Ez gyors volt.
- Szinte elkergettek.
- Jól tették. Ha rajtad múlik, akkor reggelre sem értél volna vissza - nevetett.
- Ez nem is igaz - háborodtam fel.
- Jó fej vagy. Bírom az ilyen lányokat.
- Te minden áron zavarba akarsz hozni? - kérdeztem rá érdeklődve.
- Nem igazán - mosolyodott el.
- Gonosz vagy.
- Bocsi, te hozod ezt ki belőlem.
- Ne csináld már, kérlek. Ha így haladunk, akkor olyan vörös leszek, mint a főtt rák.
- Nem baj, neked jól áll a piros - mosolygott.
- Köszi - pirultam el teljesen.
- Mondom én, hogy jól áll.
- Olyanokat mondasz, amitől teljesen zavarba lehet jönni.
- Haragszol rám? - kérdezte elszomorodva.
- Nem, dehogyis, csak éppenséggel nem vagyok hozzászokva, hogy egy híres Forma 1-es pilóta bókoljon nekem.
- Munkaköri kötelesség az éles látás, ne csodálkozz rajta, ha észreveszem a szépséged.
- Veled sem érdemes hosszadalmasabban beszélgetni, mert teljesen zavarba hozod az embert.
- Na köszi - nevetett fel.
- Jaj, nem úgy értettem - kezdtem bele a magyarázkodásba.
- Tudom hogy értetted, nem kell magyarázkodj.
- Köszi.

Komolyan, teljesen a mennyországban éreztem magam. Legmerészebb álmaimban sem mertem volna ezt remélni. Itt ülök egy Forma 1-es pilótával, és vacsorázunk. Minden bizonnyal ez fog felkerülni a "A legjobb dolgok, amik történtek velem" listám élére.

Másfél órát ülhettünk ott, és nagyon sokat beszélgettünk. Volt egy olyan érzésem, hogy mi ismerjük egymást valahonnan, de persze hülyeségnek tartottam, ezért nem foglalkoztam ezzel.
Vacsora után elbúcsúztunk egymástól, még puszit is kaptam. Ámuldozva néztem végig azt, ahogy kisétál az étteremből, majd Monique nyakába ugrottam. A nővérem és a sógorom ezt nevetve nézték végig, egy szót sem tudtak szólni a nevetéstől.

- Húgi, te aztán alkottál - szólalt meg a nővérem nevetve, miközben a lakásom felé tartottunk.
- Bocsi, de azért ez nem mindennapi esemény volt. Istenem, ezt el sem hiszem. Fel tudjátok ti azt fogni, hogy meghívott vacsorázni?
- Rina, mi fel tudjuk fogni, meg fel is tudjuk dolgozni, veled ellentétben - nevetett Karl.
- Persze már, mindig a kicsit kell kritizálni - duzzogtam.
- Pont olyan vagy, mint egy nagy gyerek - karolt át Lena.
- Tudom, sokszor említetted ezt már.
- De azért jó látni, hogy ilyen boldog - mondta Karl Lenának.
- Az biztos. Tiszta aranyos, plusz fülig szerelmes. Igazam van? - vigyorgott a nővérem.
- Ez nem igaz.
- Persze-persze, nekem meg tollas a hátam - nevetett. - Csak azóta vagy fülig belezúgva a pasiba, hogy első alkalommal megláttad a tévében.
- Kötekedj csak, majd egyszer nagyon ki fogsz kapni emiatt - fenyegettem nevetve.
- Hé, hátrébb az agarakkal! Nem bánthatod Lenát - védte meg azonnal Karl.
- Nem is most akarom megverni, hanem majd évek múlva, mikor már magában lesz.
- Ja, az más. Akkor szabad - nevetett a sógorom.
- Karl! Ennyire ne szeress! - förmedt rá a férfire.
- Jaj, kicsim, ugyan már, ne kapd fel a vizet. Tudod, hogy nagyon szeretlek - csókolta meg.
- Ne az utca közepén essetek egymásnak. Monaco népe nem erre akar elaludni.
- Húgi, te nem vagy normális.
- Sosem voltam az, de ezt igazán tudhatnád.

Egész úton csak nevettünk, jól éreztük magunkat. Annyira örültem neki, hogy kibékültem Lenával. Nem is tudom, hogy voltam képes kibírni egy évet nélküle. Mikor a nővérem volt az egyik olyan személy - meg persze még most is az -, akiben a világon a legjobban megbíztam. Most jöttem rá, hogy hiba volt, túl nagy hiba. Ő tényleg nem tehetett arról, hogy a szüleink milyenek. Ő csak a szülői akaratnak engedelmeskedett. De úgy néz ki, hogy anyáéknak ez sem volt elég. Lenától is megszabadultak.

Amint hazaértünk, egyből lezuhanyoztam, alig vártam, hogy az ágyamba lehessek. Mindennél felemelőbb érzés volt bebújni a pihe-puha takaróm alá. Kényelmesen elhelyezkedtem, majd bekapcsoltam a tévét. Kapcsolgattam, közben pedig bejött Lena.

- Zavarhatlak? - ült le mellém.
- Te sosem zavarsz - mosolyodtam el. - Van valami baj?
- Semmi sincs, csak beszélgetni akartam.
- Úgy, mint rég? - néztem rá.
- Úgy, mint rég - jelentette ki, majd bebújt mellém az ágyba. - El tudod te azt képzelni, hogy mennyire hiányoztál?
- Te is borzasztóan hiányoztál nekem. De túlságosan makacs voltam, ezért inkább teljesen elszigetelődtem.
- Nem gondoltam volna, hogy felhívsz.
- Hirtelen ötlet volt, de az egyik legjobb ötletem.
- Az már biztos. Tudod, mikor megtudtam, hogy terhes vagyok, akkor az első gondolatom az volt, hogy nem lesz egy olyan szerető keresztanyja, mint te. Emlékszem, hogy hányszor mondogattad, hogy majd a gyerekemnek te leszel a keresztanyja, és mindent megengedsz majd neki, amit én nem.
- Pontosan, te szigorú anya leszel, ezért szüksége van a gyereknek a kikapcsolódásra.
- Az úton Karllal megbeszéltük, hogy téged szeretnénk felkérni keresztanyának.
- Köszönöm, hogy rám gondoltatok - öleltem meg szorosan. - De az nem zavar, hogy nem lesz keresztapja?
- Rinám, addig még találhatsz magadnak egy férfit. Például ott van a mai vacsorapartnered, vagy az a bizonyos Tom is.
- Ugyan már, beszélsz butaságokat. Biztos nem lesz barátom addigra. Nem vagyok én olyan szerencsés.
- Jaj, hagyd már a nyafogást! Szép vagy, fiatal vagy, szóval találsz magadnak párt. A suliban is te voltál a legszebb lány. Még arra is emlékszem, hogy néha velem küldözgettek neked szerelmesleveleket.
- Az már régen volt.
- Tuti lesz valakid hamarosan. Mondtam, lehet, hogy épp a kis pilóta - mosolygott.
-  Lena, egy olyan pasinak, mint ő, biztos nem kell egy egyszerű pincérlány.
- Rina, szívem, te azt az aprócska tényt elfelejtetted, hogy ügyvéd vagy eredetileg.
- Ez igaz, de attól még ugyanúgy egy pincér vagyok.
- Oké, legyél már egy pesszimista csirke.
- Egy micsoda? Pesszimista csirke? - nevettem fel.
- Igen. Csirke vagy, mert annyi eszed van, a pesszimistát pedig érted.
- Dilis - csíptem bele a karjába.
- Úgy, bántalmazz csak. Majd jól beperellek. Lehetsz a saját ügyvéded. De mindegy is lesz, mert életfogytiglanra ítélnek, amiért egy várandós nőt bántalmaztál.
- Életfogytiglant nem kapnék. Jogerősen is csak néhány évet.
- Te tényleg jó lennél ügyvédnek.
- Köszi, de nem leszek az úgysem.
- Jó az, ha nem szereted, akkor nem is tudod csinálni. Én például imádok orvos lenni.
- Csodálom, hogy nem undorodsz attól a sok vértől, fúj.
- Megszokod.
- Én nem szoknám meg.

Minden féléről beszélgettünk, sokszor se eleje, se hátulja nem volt a témánknak. Csak mondtuk, és mondtuk a magunkét. Végül egymás mellett aludtunk el, pont mint annak idején nagyon sokszor.

Reggel jókedvűen ébredtem fel. Mellettem feküdt a nővérem. Tényleg olyan volt ez az egész helyzet, mint régen, mikor még csak tizenévesek voltunk.
Kikeltem, majd a konyhába mentem reggelit készíteni. Csináltam pirítóst, tükörtojást, gyümölcssalátát, kávét, kakaót, teát, utólag még sonkát is sütöttem. Mire kész volt, addigra Karl is felébredt.

- Ilyen korán felkeltél? - nézett rám meglepődve.
- Igen, kidobott az ágy.
- A szemétje - nevetett.
- Éhes vagy?
- Eléggé. És nagyon jónak néz ki a reggeli, ezért eszek is belőle. Nem bírom ki, hogy ne kóstoljam meg.
- Ehetsz belőle nyugodtan, van elég.
- Jó reggelt! - jött ki Lena a szobámból.
- Jó reggelt, kicsim! - sietett oda hozzá Karl, és megcsókolta.
- Szobára, gyerekek - nevettem el magam.
- Oké - húzta meg a vállát Karl, majd a szobájuk felé kezdte el vonszolni.
- Azt hiszem, hogy én ezt nem akarom végighallgatni.
- Nyugi, semmit nem csinálunk - nevetett a nővérem.
- Jobb is - húztam fel a szemöldökömet.
- Inkább együnk, a pici éhes - mosolyodott el.
- Van egy csomó kaja, szóval válogathattok.

Reggeli közben egy csomót nevettünk és beszélgettünk. Végül az összes étel elfogyott. Ennek nagyon örültem, mert legalább mások szerint is jól főzök. Miután ettünk, elmosogattam, majd magukra hagytam a turbékoló párocskát.
Bementem a szobámba, felfeküdtem az ágyra, és tévézni kezdtem. Nem volt kedvem sok mindenhez, az agyam is leginkább a tegnap estén meg Tomon járt. Annyira furcsa volt az egész. Nem voltam én az ilyesmihez hozzászokva. Fenekestől felfordult az életem, de hogy őszinte legyek, nem bánom. Végre valami jó is történik velem. Az egészben pedig a legjobb az, hogy nem kell már megfelelnem a szüleimnek.
A nagy gondolkodásomból a telefonom csörgése zökkentett ki. Felpattantam az ágyamról, majd a telefonom keresésére indultam. Nagy nehezen a nyomára is akadtam, rajta volt egy nadrág és egy felső. Ránéztem a kijelzőre, ami csak egy számot mutatott ki. Fogalmam nem volt arról, hogy ki lehet az, de attól még felvettem.

- Halló! Itt Corina Lindemann - mutatkoztam be.
- Szia, remélem tudod, hogy ki vagyok - nevetett, mire teljesen lemerevedtem. Sokkoló volt, mivel nagyon is jól tudtam, hogy ki az.

*****

Sziasztok!

Mivel nagyon aktívak voltatok kommentírás terén, ezért itt is van a következő rész. Most is ugyanolyan szívesen fogadom őket:D

Dyna, köszönöm. Vivi, van a részekben, egy-két információ, csak oda kell figyelni rá, de próbáltam úgy írni, hogy csak találgatni lehessen:D Kolett, örülök, hogy tetszett, itt is a folytatás. A vizsgádhoz pedig sok sikert!:) Húgi, ez van, ilyen az élet:D Itt a folytatás.

Puszi.