7. rész

- Én... nem, nem vagyok szerelmes belé - válaszoltam határozottan.
- Persze már, én meg Erzsébet királynő vagyok - ingatta a fejét jobbra-balra.
- Komolyan beszélek.
- De azért tetszik a srác, nem? - húzogatta a szemöldökét.
- Hát... mondtam már, hogy jó pasi - vigyorogtam.
- Nem is kell semmit sem mondj ezek után.
- Menj a fenébe.

Egész nap ez volt a téma. Minden pillanatot kihasznált arra, hogy ezzel szívasson. A végére már nem is érdekelt.
Este olyan tizenegy körül értem haza, Elenáék addigra már aludtak. Lezuhanyoztam, majd lefeküdtem. Persze nem aludni akartam, hanem beszélni Vele. Elővettem a laptopom, bekapcsoltam, majd egyből mentem fel msn-re. Sajnos nem volt fent, ezért inkább kikapcsoltam, és aludni próbáltam, de nem ment. Csak néztem a mennyezetet. Egyszer csak rezegni kezdett a telefonom. Azonnal utána kaptam, majd feloldottam a képernyőzárat. Üzenet volt.

"Szia, babám! Mi jót csinálsz? Ugye nem dolgozni vagy? Hiányzol nagyon. Puszi."

A szemembe könnyek szöktek, annyira megörültem annak az egy üzenetnek. Gyorsan írtam is neki vissza.

"Szia! Az előbb néztem fel msn-re, hátha fent vagy, de mivel nem voltál, ezért inkább aludni próbáltam, de nem jött össze. Te is hiányzol nekem. Nagyon-nagyon"

Elküldtem, nem is vártam sokáig a válaszra.

"Baba, olyan jó lenne találkozni veled, de nem jön össze... Nem tudok hazamenni a két teszt között, sajnálom. A gyűlésen szóltak, hogy nem mehetünk sehová sem. Úgy sajnálom:("

Fantasztikus egy hír volt, teljesen elszomorított. Szipogva írtam neki vissza.

"Csodálatos:'(. Akkor csak márciusban fogunk találkozni. Ez nem jó így."

Elküldtem, majd egy-két percen belül csörögni kezdett a kezemben a telefon. Felvettem.

- Baba, ugye nem sírsz? - kérdezte aggódva.
- Csak egy nagyon picit - válaszoltam szipogva.
- Rina, kérlek ne sírj, nem dől össze a világ.
- Dehogynem - nevettem el magam.
- Így már jobb. A tesztek után a futamig Monacóban leszek. Annyit lehetünk együtt, amennyit akarunk.
- Az nem lenne rossz. Megszoktam már, hogy sokat látlak.
- Baba, most úgy megölelnélek.
- Én is téged. De még mennyire.
- Tizenhat napig nélküled... ajjaj, az nagyon sok. Túlságosan is sok.
- Nekem mondod?
- Talán mégis sokat dolgozom, ilyenkor jövök rá.
- Bezzeg ha én mondom, akkor fel vagy háborodva - nevettem.
- Mondom, hogy most jöttem rá.
- Remélem hamar eltelik, addig dolgozni fogok egész nap.
- Baba, akkor nagyon megharagszom rád.
- Dehogy haragszol meg. Tudom, hogy nem tudsz haragudni rám.
- Édes, nem vagy te egy egész picikét egoista? - nevetett.
- Dehogy vagyok egoista. Kicsit el vagy tévedve.
- Dehogyis. Baba, mennem kell, az edzőm szólt már párszor, hogy hagyjam abba a telefonálást és aludjak. Ne haragudj! Bocsi. Jó éjt, baba!
- Jó éjt! - köszöntem el szomorúan.
- Babám, kérlek ne légy szomorú, holnap még beszélünk.
- Rendben. Jó éjt neked is.

Letettem a telefont, majd el is aludtam. Megnyugtatott a tény, hogy beszéltünk. Reggel kipihenten ébredtem. Nyújtóztam egyet, utána meg kimentem a konyhába, ahol már várt a reggeli. Elenáék már javában ettek, ezért én is csatlakoztam hozzájuk.

- Mi ez a letörtség? - nézett rám gyanakvóan Lena.
- Nem jön Monacóba a két teszt között.
- Akkor miért nem mész el te Barcelonába? Lehet nem bánná - tanácsolta Karl.
- Nem, nem megyek, az azt jelentené, hogy rá vagyok szállva teljesen. Nem akarom, hogy emiatt megromoljon a kapcsolatunk.
- Ez a lány hülye, de szerintem hagyjuk rá.

*****

Az idő teljesen felgyorsult, egyik napot követte a másik, tiszta káosz volt az egész. Már egy hete, hogy elment, de minden egyes nap beszélünk. Idő közben Elenáék is hazamentek, mert lejárt a nővérem szabadsága, és szükség van rá a kórházban.

- Min gondolkozol? - ült le mellém Monique.
- Azon, hogy már csak pár nap, és ismét látom.
- Még hogy nem vagy szerelmes, mi? Te fülig bele vagy zúgva, ismerd már el. Tegnap is négy órán keresztül hívogattalak, de mindvégig foglalt volt. Tudom, hogy vele beszéltél, ne is tagadd. Nincs érelme.
- Oké, tegnap este kicsit sokat beszéltünk, de mi van abban? - értetlenkedtem.
- Nem tudom, de akkor is, kicsit sok volt. Előtte meg egész nap smseztetek.
- Ez még nem jelent semmit.
- Igen, de pont a semmi miatt hív babának, meg édesnek, meg ehhez hasonlóknak. Már nem sok kell a kicsimhez meg a szerelmemhez.
- Elmehetsz a fenébe, Niq. Mondtam, hogy semmi sincs.
- Igen, persze, semmi sincs - vigyorgott idétlenül. - Fogd magad, és menj haza! Pihenj egy kicsit.
- Dehogy megyek, semmi értelme. Úgyis csak unnám magam.
- A lovagod nem ér rá, igaz?
- Te bosszantóbb vagy, mint Szamár a Shrekből - nevettem.
- Te meg... á, hagyjuk.
- Jobb is hagyni.
- Menj, hívd fel! Látszik a szemeden, hogy beszélni akarsz vele.
- Oké, itt sem vagyok - vigyorodtam el, majd kimentem a teraszra.

Előhalásztam a telefonom, majd tárcsázni kezdtem. Egy csörgés, semmi, két csörgés, semmi, három, még mindig semmi. Épp készültem letenni, amikor felvette.

- Szia, manó! - szólt bele, közben pedig szaporán kapkodta a levegőt.
- Szia! Úgy hallom nem alkalmas. Majd beszélünk - mondtam szomorúan.
- Manó, ne csináld! Épp most lett vége az edzésemnek. Szó nincs róla, hogy rosszkor hívtál. Sőt, te soha nem tudsz rosszkor hívni.
- Biztos?
- Manó, ezer százalék - hallatszott a  hangján, hogy mosolyog.
- Oké, ja és a magasságomról nem tehetek, nem én akartam mindössze 160 centiméter magas lenni.
- Tessék? Ja... nem azért hívlak manónak, hanem csak úgy ni, becézésből.
- Ezt nem hagyhattam ki - nevettem.
- Gonosz vagy.
- Tudom.
- Amúgy mi van veled? Mi jót csinálsz?
- Bent vagyok dolgozni, de nincs senki, ezért van időm beszélni.
- Már megint napokat dolgozol egyvégtében?
- Nem is tudom ki fejezte be most az edzést.
- Rini, ezt ne kezdjük megint. Teljesen tönkre teszed magad ezzel a robotolással. Ha visszamegyek Monacóba, akkor veszel ki szabadságot, nem érdekel.
- Minek vegyek ki szabadságot? Szeretek dolgozni.
- Például azért, hogy velem legyél. De amúgy miért nem választottál kevésbé fárasztóbb melót?
- Ügyvéd vagyok.
- Tessék? - kérdezte egy oktávval magasabb hangon.
- Jól hallottad, jogi diplomám van.
- Ne hülyíts! Képes vagy jogi diplomával a kezedben egy étteremben dolgozni?
- Igen, mivel nem önszántamból csináltam meg a jogi egyetemet, hanem azért, mert anyámék kényszerítettek rá. Utálom egyenesen.
- Akkor nem szóltam.
- Jobb is.
- Manó, ugye azt hitted, hogy nővel vagyok? - kérdezte nagy komolyan.
- Én, én... igen,azt hittem - vallottam be szégyenkezve. - Persze akkor sem lenne semmi, elvégre a te életed, meg minden.
- Piszok rosszul hazudsz.
- Miért látsz át rajtam?
- Azért, baba, mert hagyod, hogy átlássak rajtad.
- Önkénytelenül működik ez nálam, de csak azért, mert teljes mértékben megbízom benned.
- Rini, édes, én is bízom benned, de nagyon. Teljesen megváltoztattál ebben a pár napban. Türelmetlenebbé is tettél, mivel már alig várom, hogy ismét láthassalak.
- De biztos, hogy nem várod jobban, mint én.
- Dehogynem. Hiányzol nagyon, de nagyon. Hiányzik az ölelésed.
- Te is hiányzol nekem, el sem tudom neked mondani, hogy mennyire.
- Baba, amint lehet elszabadulok innen, és együtt lehetünk. Majd csak akkor hagyjak magadra ismét, ha megyek Ausztráliába.
- Akkor meg még rosszabb lesz, elvégre nem látlak majd két hónapig.
- A maláj futam után meglátogatlak. Majd utána Kína, Bahrein, de azok után sokat leszünk Európában. A monacói futam egész ideje alatt lehetünk majd együtt. Szeretnéd a boxból nézni?
- Igazából, már megvettem a jegyeket.
- Jegyeket? Úgy érted, hogy más is megy veled? Egy férfi az, igaz?
- Igen, igaz. A világon az egyik legszerethetőbb férfi. Sokat köszönhetek neki. Akkor lesz a szülinapja, mikor a futam, ezért ezzel akarom meglepni. December óta ezt tervezem.
- Értem, hát akkor mindegy is. De eddig miért nem mondtad, hogy van egy másik férfi az életedben?
- A nagyapámmal megyünk - mosolyodtam el.
- Szóval akkor nem egy pasi van a dologban, hanem csak a nagypapád?
- Igen, de úgy látom, hogy félre értetted.
- Ez pont olyan volt, mint mikor felvettem a telefont. Te is félre értetted, csak engem meg a szívroham környékezett.
- Csak nem... hagyjuk - vágtam rá mielőtt valami meggondolatlant mondanék.
- Mondd csak ki, mondd ki! - nevetett.
- Mondtam, hogy hagyjuk ezt.
- Akkor mondom én. Igen, féltékeny lettem, de nagyon is. Viszont, hogy megtudtam, hogy csak a nagypapádról beszélsz, ezért minden rendben van.
- Te komolyan féltékeny voltál? - kérdeztem meglepve.
- Igen. Elvégre szép is vagy, meg okos is, meg kedves. Csupa szépet tudok mondani rólad.
- A végén teljesen zavarba hozol.
- Bocsi. Nem szándékos. Amúgy, ha már ezzel zavarba hoztalak, akkor ajánlom, hogy ne kattints majd arra a linkre, amit küldtem.
- Már csak azért is ráfogok.
- Ettől tartottam. Baba, most mennem kell. Holnap beszélünk. Jó éjt neked! Puszi.
- Jó éjt neked is! Puszi.

Letettük a telefont, majd visszamentem dolgozni. Este tíz után értem haza, és egyből a laptopomat kapcsoltam be. Bejelentkeztem msn-re, hogy megnézzem mit küldött nekem. Amint beléptem, máris megláttam. Rányomtam, majd bejött az egyik Forma 1-es oldal.

Utolérte a szerelem


A fiatal pilótát a napokban már többször kapták lencsevégre, amint Monaco utcáin egy szőke hajú lánnyal sétálgat.
Munkatársunknak néhány kérdésére is választ adott a tegnapi napon, mikor sikerült vele egy rövid időre leülni beszélgetni.

"Hogy mit jelent az, hogy többször sétáltam már egy szőke hajú lánnyal Moncoban? Szerintem azt, hogy néhány napot ott töltöttem, mert az időm megengedte(nevet). Amúgy viccet félretéve, tényleg Monacóban tölthettem néhány napot, és néha találkoztam a lánnyal."

Arra a kérdésünkre, miszerint lehet-e tudni valamit a lányról, elég tartózkodó választ adott.

"Nem akarok róla elárulni semmit, nem akar a reflektorfénybe kerülni."

Viszont azt le lehetett szűrni már a beszélgetés elején, hogy több van köztük puszta barátságnál.

"Véletlenül találkoztunk, semmi előretervezett nem volt az egészben. Első pillanattól kezdve éreztem, hogy jóban lehetek vele. Nem csinált felhajtást abból, hogy híres vagyok, teljesen diszkréten kezelte a helyzetet. Mára pedig teljesen hozzászoktam ahhoz, hogy az életem része."

A végére pedig egy kérdés maradt, szó szerint az, hogy van-e közöttük valami. Kérdésünkre elég homályos válasz érkezett.

"El tudnám vele képzelni az életemet, de még nem ismerem eléggé. Kicsivel több idő kell. Hogy a jövőben hogy fog alakulni a kapcsolatom vele, azt még nem tudom, de egyelőre még nem is töröm rajta  a fejem, inkább az a célom, hogy megismerjem, utána döntünk." 

"Te ezeket komolyan gondoltad?"
Ezt az üzenetet azonnal elküldtem neki, amint elolvastam a cikket. Választ viszont nem kaptam rá. Kicsit még vártam, majd zuhanyozni indultam. Végül a fürdőkád mellett döntöttem, meg egy nagy csomó eperillatú habfürdő mellett. Majdnem egy órát áztattam magam, majd kiszálltam a kádból. Gyors megtörölköztem, utána felvettem a pizsamám, majd lefeküdtem aludni.
Másnap reggel elég későn ébredtem, de nem érdekelt, úgyis csak délután megyek dolgozni. Hamar összedobtam egy könnyű reggelit, majd nekiálltam takarítani. Ideje volt már. Közben kimostam egy adag ruhát is. Mikor mindezzel kész voltam, akkor főztem egy kis gyümölcslevest és azt eszegettem, miközben az újságot olvastam. Mikor végeztem, akkor felmosogattam, majd egy zuhany után felvettem a munkás cuccomat. Egy táskába összepakoltam, majd lementem a kocsimhoz. Beültem, majd az étteremhez hajtottam. Pont jókor érkeztem, mert egy turistacsoport készült bemenni.

- Ez nem lehet igaz. Mi ez a sok ember egyszerre? - háborgott Monique.
- Nem tudom, de nem valami jó, ha ennyi ember egyszerre éhes.
- Nagyon nem jó.

Szaladgáltunk az asztalok között, mert ugye mindenki egyszerre akart rendelni. Mikor a rendeléseket felvettük akkor már csak az volt hátra, hogy kivigyük az ételeket. Szerencsére semmi galiba nem történt, pedig volt már rá alkalom, hogy összecseréltünk két rendelést, de most simán ment minden. Panaszra pedig nem lehetett okunk, mert bőséges borravalót kaptunk mindketten. Miután kiürült az étterem, akkor le tudtunk ülni egy kicsit pihenni. Ekkor jutott eszembe, hogy tegnap este küldtem Neki egy üzenetet. Hamar előszedtem a telefonom, amin ott várt Tőle a válasz. Eszeveszett sebességgel oldottam fel a képernyőzárat, majd izgatottságomban el is ejtettem a telefont. Szerencsére semmi baja nem lett, csak a hátlapja esett le. Felvettem, visszatettem a hátlapot, majd nekifutottam még egyszer az olvasásnak. Ezúttal sikerült is.

"Elég komolyan gondoltam, másképp aligha mondtam volna."
Meredten bámultam a képernyőre, szóhoz sem jutottam. Kusza lett minden egy pillanat alatt. Nyeltem egyet, majd írni kezdtem egy választ.

*****

Sziasztok! 

Itt a folytatás, remélem tetszeni fog. A kommenteket nagyon szépen köszönöm, örülök, hogy elégedettek vagytok a történettel. 

Nem is húzom tovább az időt. A lényeg úgyis a rész. 

Puszi.

u.i.: Amúgy szerintetek a jövőheti futamon meglesz a nyolcadik győztes? Nyolc futam, nyolc nyertes, érdekes lenne. Én abban bízom, hogy meglesz.