11. rész

Reggel elég korán kidobott az ágy, így volt időm nyugisan elkészülni. Másfél óra alatt mindent elrendeztem, majd Anát is felébresztettem. Kicsit morcos volt, de mikor mondtam neki, hogy nem jöhet velünk a pályára, ha azonnal el nem kezd készülni, akkor megemberelte magát.
Odalent találkoztunk Nicóval és Daniellel, és indulhattunk is a pályára. Most is hamar bejutottunk. Megbeszéltük, hogy tizenegykor együtt ebédelünk, majd mindenki ment a saját feje után. Mi ketten Anával bejártuk a boxutcát, persze mindketten teljesen el voltunk ájulva tőle, hiába láttuk már többször is. Ezt az érzést semmi nem pótolhatja.
Az a két óra nagyon gyorsan eltelt, így igyekeznünk kellett ebédelni.

- Végre, hogy itt vagytok! - ölelt meg Nico. - Már azt hittem, hogy valaki elrabolt - mondta mosolyogva.
- Nincs neked olyan szerencséd, édes - pusziltam meg.
- Baba, jobb lesz, ha nem kötekedsz!
- Örülök, hogy ilyen jól elvagytok, de én személy szerint éhen pusztulok - nyafogott Ana.
- Nem vagy egyedül - motyogta Daniel.
- Oké, ez most burkolt célzás volt a részedről - állapította meg Nico.

Húsz perc múlva mind a két nyafogó boldog lehetett, mert leadtuk a rendelésünket.

- Mit csináltatok, míg külön voltunk? - érdeklődött Nico.
- Sétáltunk a boxutcában, és valamilyen okból kifolyólag túl sokat voltunk a Red Bull boxa közelében - néztem szúrós szemmel Anára.
- Most miért nézel rám ilyen csúnyán? Tudod, hogy a kedvenc csapatom.
- Oké, de akkor sem kellett volna ezerszer megnézni.
- Össze ne vesszetek már! - nevetett Dan.
- Ő kezdte! - mutattunk egymásra Anával, majd nevetni kezdtünk.
- Ez érdekes - nézett nagy szemekkel Nico.
- Én hülye - csaptam a homlokomra -, te Sebit akartad látni. Igazam van? - vontam kérdőre Anát.
- Valahogy úgy - vallotta be.
- Tudtam - csaptam össze a kezem boldogan.
- Inkább nem mondok semmit - forgatta a szemét.
- Lehet jobb lesz.
- Végre már! Jön az ebédünk - szólalt meg Dan.
- Ideje volt - csatlakozott Ana.

A pincér letette elénk a rendelt ételeket, majd visszament még innivalóért. Mikor visszajött hozzánk, nekiállt tölteni mindenkinek, ám valaki sikeresen meglökte, aminek az lett az eredménye, hogy az Ana által rendelt őszibaracklé mind Ana fehér pólóján landolt. Viszont nem is azon lepődtünk meg, hogy Ana csupa üdítős, hanem azon, hogy a hibás - aki nem volt más, mint Sebastian Vettel - megragadta a lány kezét, és elrángatta tőlünk. Mi hárman csak pislogtunk, mivel megszólalni egyikünk sem tudott a döbbenettől.

- Ez volt Szélvész Sebastian - nyögte ki Nico olyan tíz perc múlva.
- Csak szerintem volt ez érdekes vagy szerintetek is? - kérdeztem még mindig kissé sokkosan.
- Régóta vagyok itt, de ilyet még sosem láttam - jelentette ki Dan.
- Na nem baj, kifaggatom én Anát, csak érjen vissza.

Egész ebédidő alatt nem láttuk a lányt, már csak akkor ért vissza, mikor Nico elment készülődni. Daniel se volt már velünk, mert ugye Nico mellett kellett legyen. Leültünk egy félreeső helyre, mert nagyon meg akartam tudni, hogy mi volt.

- Magyarázatot! - követelőztem.
- Az egy kicsit hosszú lesz - vigyorgott.
- Én nagyon ráérek, szóval kezdj is neki! Amúgy jó a pólód - néztem rá a dedikált Red Bullos pólóra.
- Ugye? Nekem is tetszik.
- A lényegre! - sürgettem.
- Voltam az ausztrál nagydíjon, és ott már találkoztam Sebivel, igaz csak dedikáláson.
- Jó mély benyomást tehettél rá. Vagy ő tett mély benyomást? - röhögtem el magam.
- Hogy a fene egyen meg! A piszkos fantáziáddal együtt.
- Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.
- Most megismert, és kaptam tőle másik pólót. Ennyi.
- Jó sokáig el voltál tűnve.
- Beszélgettünk egy keveset.
- Majdnem másfél órán keresztül. Az neked egy kevés beszélgetés? Hoppá, mást is csináltatok, értem már.
- Utállak - mondta sértődötten.
- Bocsi, na. Csak hülyülök, ismerhetnél már.
- Ismerlek már, talán nagyon is - nevetett.
- Így már jobb - mosolyodtam el. - És most halljak mindent.
- Mondom, hogy csak dumáltunk. Olyan aranyos tud lenni.
- És Cupido téged is eltalált - vigyorogtam kislányosan.
- Mondod ezt te, aki a tegnap ki tudja mit csinált, míg nem volt a hotelben.
- Ó, ne tudd meg. Megerőszakoltam Nicót vagy ötször - nevettem.
- Mekkora hülye vagy - nevetett velem.
- Kicsim, nekem mennem kell, szurkolj nekem! - jött oda Nico, majd megcsókolt.
- Rendben, édes, szurkolok neked nagyon. Ügyes legyél, és nyerd meg! - öleltem magamhoz szorosan.
- Megpróbálom.
- Szeretlek, Nico - csókoltam meg.
- Én is téged, baba. De mennem kell. Futam után találkozunk.
- Rendben. És ha nyersz, akkor este nagyot bulizunk.
- Ja, buliznak, az ágyba - súgta oda Ana Danielnek, persze úgy, hogy mi is tisztán halljuk, mire Dan elnevette magát.
- A helyedben én hallgatnék - mondtam fenyegetően.
- Bocsi.
- Azért - nevettem. - Vigyázz magadra, édes! - öleltem meg még egyszer Nicót.
- Ígérem, hogy vigyázok.

Nico és Daniel otthagytak minket, mi pedig Anával teljesen a verseny hatása alá kerültünk már most, pedig még van egy kis idő a kezdésig. Alig vártam, hogy kezdetét vegye.
A rajt után hasznavehetetlen voltam, ha szóltak hozzám, akkor sem szólaltam meg, csak bámultam a képernyőt, és Nicónak szurkoltam. Mikor őt intették le elsőnek egyből visítva pattantam fel a székből, majd Ana nyakába borultam. Végre megvan az a futamgyőzelem. Mire beért, addigra az egész csapat kint volt, mindenki örült neki, hogy nyert. Engem előretuszkoltak a tömegbe, hogy tudjak gratulálni neki.
Ahogy meglátott, egyből lekapta a sisakját, majd megcsókolt.

- Ügyes voltál, kicsim - mondtam könnyezve.
- Köszönöm, hogy itt vagy nekem - ölelt meg, majd szinte elrángatták onnan.

Alig vártam, hogy vége legyen az interjúknak, és végre ismét megöleljem. Addig Anát nyaggattam, aki ki volt akadva amiatt, hogy Sebi nem végzett dobogós helyen.

- Szia, kicsim! - kapott ölbe Nico, ahogy odaért hozzánk.
- Nico, nagyon, de nagyon ügyes voltál - csókoltam meg. - Mondtam én, hogy nyerni fogsz.
- Miért nem ismertelek meg hamarabb? Ezentúl te leszel a kabalám.
- De nem tudok ott lenni minden futamon.
- Elég az, hogy tudom, hogy vagy nekem.
- Ennél a hétvégénél nem kell szebb. Életem legjobb hétvégéje volt. Köszönöm neked - öleltem szorosan magamhoz.
- Este bulizunk, fiatalok! - jelent meg az egyik mérnök.
- Baba, mit szólsz hozzá? Legyen?
- Persze, miért is ne? Meg kell ünnepelni a győzelmed.
- Látod, Nico, nem tart vissza az asszony - nevetett. Amúgy Alan vagyok - mutatkozott be.
- Én pedig Corina.
- Azt hiszem nem is rabolom tovább az időtöket, később még beszélünk. Sziasztok!

Nicónak volt még egy kis dolga, majd utána visszaindultunk a hotelbe. Egész úton hülyéskedtünk, de Anát nem sikerült így se jó kedvre deríteni. Szegénykém el volt keseredve.

- Jaj, Ana, mi ez a búskomorság? - kérdezte Nico kedvesen.
- Az, hogy Sebi nem volt ott a dobogón.
- Nyugi, legközelebb ott fog - biztatta Daniel.
- Remélem is.
- Mitől lenne jobb kedved? - érdeklődött Nico.
- Sebitől.
- Másvalamitől esetleg?
- Vetteltől.
- Valami mástól?
- A tavalyi világbajnoktól.
- Ne fáraszd magad, kicsim, régen is ezt csinálta - nevettem.
- Örülök, hogy kinevetsz. Jó barát vagy nagyon - drámázott.
- Nem is tudom, hogy ki viselkedik úgy, mint egy gyerek. Te vagy én?
- Persze, legyek már én a rossz. Megszerveztük neked az utat ide, meg minden, de azóta le sem szarsz, hogy eljöttünk. Csak Nico után járkálsz, mint valami palotapincsi.
- Hogy mi van? Mi az ég bajod van? - akadtam ki teljesen.
- Az, hogy én a legjobb barátomnak tekintelek, de te semmibe veszel. Mikor elköltöztél Berlinből, akkor sem szóltál egy szót sem. Senki nem tudott rólad semmit, mivel te játszottad a sértődöttet, és simán leléptél.
- Játszottam a sértődöttet? Kettőnk közül nem tudom kinek volt rosszabb gyerekkora. Míg te azt csinálhattad, amit akartál, addig nekem minden meg volt szabva. Az összes szabad percemre beosztottak valamit, és mindent rám erőltettek. Soha nem csinálhattam semmit, csak azt, amit a szüleim megengedtek, az pedig vajmi kevés volt. Nem járhattam sehova, ha pedig elengedtek bulizni, akkor is éjfélkor otthon kellett lennem. Egy börtön is jobb lett volna annál. Jogi egyetemre kellett menjek, mert máshová nem mehettem. Nem volt életem, nem lehettek döntéseim. Semmim nem lehetett. Csak akkor volt az, amit én akartam, ha a nagyszüleimnél voltam. De persze, csak játszom a sértődöttet - a végére már sírtam, nem is kicsit.
- Ezt most azonnal fejezzétek be! Szerintetek jó az, ha így veszekedtek? - kérdezte megkövülten Nico.
- Én csak megmondtam a véleményem - jelentette ki Ana.
- Szerinted ez helyes volt? - kérdezett rá Daniel. - Nem ismerlek titeket annyira, de a hallottak alapján nem volt igazad, Ana.
- Ó, persze, védjétek már. Ti még nem ismeritek.
- Nico állj meg! - szóltam rá Nicóra, majd amikor megállt, akkor hátrafordultam Anához. - Szállj ki! Most azonnal. Nincs kedvem azt hallgatni, hogy engem pocskondiázol. Azt mondtam, hogy szállj ki! - ordítottam rá.

Ana kelletlenül kiszállt, majd gyalog indult tovább. Nico csak szótlanul nézett engem, majd beindította a kocsit, és mentünk tovább.

- Annyira sajnálom, nem gondoltam, hogy ez lesz - szólalt meg hosszú idő után.
- Hagyd csak, nem számít. Előbb-utóbb úgyis ez lett volna - mondtam szipogva.
- Kicsim, ha visszaértünk a szállodába, akkor vegyünk ki egy másik szobát?
- Nem kell, hagyd csak. Holnap úgyis megyünk haza. Semmi értelme nem lenne.
- Este jössz bulizni vagy maradjunk inkább a hotelben? - fogta meg a kezem.
- Menj csak el nyugodtan, én megleszek.
- Rini, biztos, hogy nem megyek el nélküled, azt ne is várd - csattant fel Nico.
- De, menj csak el nyugodtan, legyél együtt a csapattal. Szerintem veled akarnak majd ünnepelni.
- Édesem, én veled akarok lenni. Majd beszélek a többiekkel, hogy inkább máskor ünnepeljük meg.
- Megyek akkor veled, nem akarom, hogy miattam legyenek dühösek rád.
- Nico, azt hiszem, hogy jobban nem is dönthettél volna. Rina tökéletesen illik hozzád - szólalt meg végre Daniel is. - A legtöbb nő hisztizne, hogy maradj velük, de Rina inkább arra kér, hogy érezd jól magad. Szerintem jól becsüld meg.
- Elhiheted, Daniel, hogy ha rajtam múlik, akkor mindig mellettem lesz - mondta mosolyogva, közben rám is nézett, én pedig teljesen elpirultam.

A hotelbe visszaérve Daniel úgy döntött, hogy eszik valamit, utána pedig elmegy szétnézni egy kicsit. Tudtam, hogy az egész arra megy ki, hogy Nicóval kettesben maradjunk. Fel is mentünk a szobájukba, ahol persze volt egy kis rendetlenség, de szerintem mást nem is nagyon lehet várni, elvégre két férfi lakott ott. Mindkét ágy mellett volt egy nagy bőrönd, amiből ruhák lógtak ki. Csak mosolyogni tudtam az egészen.

- Bocsi a kupiért, de mindketten rendetlenek vagyunk egy kicsit.
- Semmi baj.
- Gyere ide, baba! - hívott oda magához, majd szorosan megölelt. - Nem gondoltam, hogy ez lesz belőle. Nem akartam, hogy összevesszetek Adrianával.
- Nico, ez nem a te hibád. Ő ilyen makacs, de tuti, hogy pár nap múlva le lesz nyugodva, és nem lesz semmi baj. Nem ez az első eset.
- Biztos?
- Igen, szóval ne érezd rosszul magad.
- Szeretlek, kicsim - csókolt meg.

Már épp belemelegedtünk, amikor nyílt az ajtó. Egyből eltávolodtunk egy kicsit egymástól.

- Szuperül időzítek én is, sajnálom - kapott fel egy felsőt Daniel. - Itt sem vagyok. Bocsi - viharzott ki.
- Mondtam már, hogy bírom az edződet? - kérdeztem mosolyogva.
- Féltékeny leszek, ha ilyeneket mondasz.
- Nem kell féltékenykedned.
- Ezt örömmel hallom - jelent meg egy csibészes mosoly az ajkain.
- Nekem féltékenynek kell lennem? - kérdeztem őszintén.
- Egy másodpercig sem. Csak te kellesz nekem, szóval semmi okod rá.
- Ilyet sem hallottam még férfi szájából.
- Akkor jó sok idiótával találkoztál.
- Dehogy is.
- Pedig de. Legszívesebben ebben a pillanatban elvennélek feleségül - nézett mélyen a szemembe, majd egy hajtincset a fülem mögé tűrt.
- Lehet, hogy meg is bánnád hamar.
- Miért bánnám meg?
- Nem is ismerjük még egymást olyan jól, és hidd el, én sem vagyok az a nem tudom milyen nagyon jó ember. Van sok hibám.
- Édesem, mindenkinek vannak hibái. Több, mint három hónapja ismerjük egymást, de még nem kellett csalódnom benned.
- Hogy tudsz így szeretni? - kérdeztem hitetlenkedve.
- Úgy, hogy... Nem tudom, csak szeretlek és kész.
- Én is téged - csókoltam meg.
- Költözz hozzám! - mondta ki, amint elváltak az ajkaink.

*****

Sziasztok! 

Meg is hoztam a folytatást. Hoztam volna már tegnap, de nem jött össze. Remélem elnyeri majd a tetszéseteket. Az előző részhez köszönöm a hozzászólásokat, most is jól jönne pár.

Puszi.