10. rész

- Meglátjuk, hogy mi lesz. Még friss ez az egész - mondtam, mikor végre szóhoz tudtam jutni.
- Nem baj, édes, tudod, hogy én semmit nem erőltetek
- Tudom, és köszönök mindent.
- Jó éjt, baba! Aludj jól! - nyomott egy puszit az arcomra.
- Aludj jól te is! Szia! - pusziltam meg én is, majd kiszálltam.

Mosollyal az arcomon indultam fel a lakásomhoz. Érdekes egy nap volt ez a mai. Megismerkedtem Nico szüleivel, akik végtelenül kedves emberek. Kicsit meglepett az, hogy szeretnék, ha együtt lennék Nicóval, de valahol örülök is ennek. Ennél jobb napom sem lehetne.
Mikor felértem a lakásomhoz, akkor jöttem rá, hogy mégis lehet. Az ajtóm előtt ott állt Adriana, a gyerekkori legjobb barátnőm. Amint meglátott, egyből a nyakamba ugrott.

- Adriana, te itt? - néztem rá meglepődve.
- Igen, mivel te nem voltál hajlandó visszadugni a képed Berlinbe, ráadásul teljesen elszigetelted magad. Szégyelld magad, Dr. Corina Lindemann!
- Bocsi, igazad van teljes mértékben.
- Még szép, hogy igazam van. Ha nem beszélek Elenával, akkor soha többet nem találkozunk. Tiszta szerencse, hogy a múltkor találkoztam vele.
- Ana, teljes mértékben megértelek, és nagyon sajnálom a történteket. Menekülni akartam, és nem is gondoltam azokra, akik tényleg szeretnek. Nem volt a legbölcsebb dolog - mondtam szomorúan, közben pedig bementünk a lakásba. - Kérsz valamit?
- Pizzát. Sokat.
- Látszik, hogy félig olasz vagy - nevettem.
- Ez van, drága. Amúgy lakhatok nálad, amíg nem találok lakást?
- Ide költözöl? - vigyorogtam.
- Még szép. Nincs mit csináljak otthon. Te meg úgyis itt vagy. Keresek valami munkát és annyi.
- Istenem, Ana, te semmit nem változtál.
- Te se sokat. De mióta van neked szemüveged megint?
- Nem olyan régóta. Amúgy milyen pizzát rendeljek?
- Amilyet csak akarsz.

Gyors megrendeltem a pizzát, majd visszamentem, és leültem Ana mellé.

- Mi van veled mostanság? - kérdeztem rá.
- Semmi érdekes, Fabiannal szakítottunk, de amúgy semmi.
- Szakítottatok, de hát miért?
- Minden áron gyereket akart, én meg kijelentettem, hogy nekem még nem kell. Ekkor azt mondta, hogy oké, akkor szakítsunk. Rá két napra láttam, amint egy csajjal már enyeleg, aki ráadásul terhes volt. Komolyan, azt hittem megőrülök, de kiderült, hogy pár hónapig megcsalt azzal a csajjal.
- Veled olyanok történnek, ami mással soha. Én még ilyet nem láttam.
- Ez van, fura életem van, de hozzászoktam. Na de veled mi van. Honnan jöttél, mikor hazajöttél? Ezt jól megfogalmaztam - nevetett fel.
- Az úgy volt, hogy...
- Szóval pasi van a dologban. Már mindent értek. Ki az? Ugye cuki? Habár tuti az. Jártok? Már megkérte a kezed is?
- Persze, gyerekünk is van, csak most nincs itthon.
- Kapnád be! Szóval mit is kell tudni a pasiról?
- Nem járunk, nemrég találkoztunk, sokszor dumálunk, meg ha van ideje, akkor találkozgatunk, ma elvitt a szüleihez is.
- Akkor komolyan gondolja. Mutass róla képet, kérlek.
- Kiért is voltam én oda annyira mindig is?
- Nico Rosbergért, de most hogy jön az ide? Bakker, te Nico Rosberggel találkozgatsz? - nézett rám hatalmas szemekkel.
- Valahogy úgy.
- Na nézd már, akinek bejött az élet. Szerencsés vagy, mondhatom.
- Most miért?
- Basszus, még kérded? Nico Rosberggel jársz, és nem tudod miért vagy szerencsés? Az agyam eldobom.
- Nem járok vele értsd már meg.
- De fogsz, szóval majdnem ugyanaz.
- Te ugyanolyan beteg vagy agyilag, mint régen.
- Te meg pont olyan makacs. Amúgy lakhatok nálad egy kis ideig?
- Persze, hogy lakhatsz.
- Akarok venni egy lakást, de addig nem akarok egy hotelben lenni, mert arra még a gatyám is rámenne.
- Jogos. Szeretnél a közelembe lakni?
- Tudsz errefelé eladó lakást?
- Igen, a szomszéd most akar elköltözni. Egy hét múlva költözik ki véglegesen.
- Akkor bizony a szomszédod leszek.
- Az lesz a legjobb - mosolyodtam el.
- És a herceggel mikor találkozol?
- Még alig egy órája, hogy elköszöntem tőle. De talán holnap az étteremben.
- Ó, ebédelni visz?
- Nem, egy étteremben dolgozok.
- Most csak szívatsz, ugye?
- Dehogy szívatlak. Miért tenném?
- Komolyan egy étteremben dolgozol?
- Megmondtam, hogy nem fogok ügyvédként dolgozni. Ez meg pont jó így, ahogy van.
- Mehetek én is oda dolgozni? - nevetett.
- Mi van a személyi edzős álmoddal?
- Ha lesz rá lehetőségem, akkor oké, de addig is el kell üssem valamivel az időt. Nem gondolod?
- Nekem jó úgy is. Beszélek Fréderickel, ha akarod.
- Még szép, hogy akarom.

*****Hetekkel később*****

- Rina, ott jön a herceged - mutatott az ajtó felé Ana.
- Tégy meg egy szívességet, és kapd be - morogtam.
- Kösz, de inkább kihagyom - nevetett.
- Pedig igazán megtehetnéd, csak a kedvemért.
- Szia, baba! - lépett oda hozzám Nico és megölelt.
- Szia! - köszöntem neki nevetve. - Mit kérsz?
- Semmit, csak beugrottam hozzád. Elvégre nemsoká megyek Kínába.
- Tudom - húztam el a számat.
- Igaz, hogy csütörtök este találkozni fogunk, meg egész hétvégén ott leszel mellettem, de az más.
- Tessék?
- Jössz Kínába.
- Persze, beszélsz hülyeségeket.
- Igazat mond. Csütörtök este már Kínában leszünk - kiabálta oda Ana.
- Kettőnk műve - mosolyodott el Nico.
- Köszönöm - öleltem meg először Nicót, majd Anát.
- Nincs mit.

El sem hittem, hogy ez velem történik. Olyan boldog lettem attól, hogy én is mehetek Kínába. Egész nap csak vigyorogtam, úgy néztem ki, mint egy drogos. Teljesen el voltam szállva. Egész nap használhatatlan voltam. Ennél jobb hírrel nem is szolgálhattak volna.
Otthon is ezen agyaltam, és már teljesen ráhangolódtam a futamra, pedig addig még van egy hét. Persze amint hazaértem már elkezdtem csomagolni, Ana ki is nevetett emiatt. Nem sértődtem meg, mert tudtam, hogy igaza van. Kicsit túlreagáltam, de ez van.
A napok rohamosan teltek, és azon kaptam magam, hogy a hotel felé megyünk. Shanghai gyönyörű volt így este, mikor minden ki volt világítva. A hotelhez érve csak annyit láttam, hogy Nico kint áll, biztos voltam benne, hogy ránk vár. Kifizettük a taxit, majd kiszálltunk. A sofőr kiszedte a csomagjainkat, elköszönt, és el is hajtott.

- Üdv Shanghaiban! - jött elénk Nico mosolyogva.
- Jó téged látni - öleltem meg.
- Hiányoztál - súgta a fülembe, mire éreztem, hogy elpirulok.
- Te is nekem - motyogtam.
- Szia, bűntársam! - ölelte meg nevetve Anát.
- Szia! - nevetett drága barátnőm is.
- Jó volt a hátam mögött szervezkedni? - néztem rájuk kérdően.
- Még szép - bólogatott hevesen Ana.
- Örülök, hogy mellettem lehetsz. Így hátha sikerül szereznem legalább egy pontot.
- Nyerni fogsz - mosolyodtam el.
- Ugyan, tuti nem fogok nyerni.
- Ha így állsz hozzá, akkor meg sem érdemled - mondtam mérgesen.
- Nico, ha jót akarsz, akkor ilyet többet nem mondasz a jelenlétében. Ki van akadva az ilyesmitől.
- Sajnálom, baba, megmutatom, hogy én vagyok a legjobb.
- Remélem is.

Bementünk a hotelbe, felmentünk a szobáinkba, és én azonnal lefeküdtem aludni, mivel nagyon fáradt voltam. Jobb dolog híján Ana is lefeküdt aludni. Reggel hamar kidobott az ágy, elvégre mentünk ki a pályára. Nagyon hamar elkészültünk mindketten, majd lementünk a hallba. Nico már várt ránk, így csak annyi volt, hogy autóba ültünk. A pályához hajtottunk, akadály nélkül bejutottunk, majd a Mercedes boxa felé vettük az irányt. Nagy volt a sürgés, elvégre nemsoká kezdődött az első szabadedzés.

- Sziasztok! - köszönt Daniel, Nico edzője.
- Szia! - köszöntünk kórusban.
- Végre itt vagy, legalább Nico nem fog nyávogni, hogy hiányzol neki.
- Köszi, Daniel, olyan jó, hogy vagy nekem.
- Bocsi, de ezt nem hagyhattam ki.
- Ha most mondok valamit, akkor edzéskor kinyírsz.
- Aha - helyeselt.
- Sziasztok! - jelent meg Michael, Nico csapattársa. - Michael Schumacher vagyok - mutatkozott be, és kezet nyújtott.
- Én Corina Lindemann vagyok, egy nagy rajongód - mosolyogtam és kezet fogtam vele.
- Nico féltékeny lesz - motyogta Daniel, Ana pedig elnevette magát, de utána ő is belefogott a bemutatkozásba.
- Adriana Rossi, örülök - fogott kezet.
- Még soha nem láttalak erre titeket.
- Persze, mert Rina és Nico még csak most jöttek össze nemrég - válaszolt gyorsan Dan.
- Gratulálok! Szép pár vagytok - mosolyodott el.
- Rinával nem vagyunk együtt - szólalt meg Nico.
- Csak hülyeségeket beszél - cáfolta az edző.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy nem vagyunk együtt? - kérdezte mérgesen.
- Nico, tegnap egész nap azt hallgattam, hogy "hiányzik Rina, alíg várom, hogy itt legyen, fel kellene hívnom". Mikor felhívtad, akkor egyből úgy kezdted, hogy "szia, baba, úgy hiányzol", meg " várom már, hogy itt legyél, édes". Mi ez, ha nem szerelem?
- Daniel, szerintem hagyd, majd rájön magától is - tanácsolta Michael.

Nico ezután egész végig durcáskodott. Csak akkor nyugodott meg egy kicsit, mikor autóba ült. Az egész szabadedzést végigizgultam, drukkoltam neki, hogy ügyes legyen. Végül második lett. Vidáman szállt ki az autóból, nagyon jó kedvű volt. A mérnökökkel tartott egy rövid megbeszélést, majd ebédeltünk. Mire ezzel megvoltunk, ülhetett is vissza. A második edzést is a boxból néztem végig. Ezután viszont már nem volt olyan boldog, mivel csak ötödik lett. Hiába mondtuk, hogy az is jó, főleg, hogy 0,644 ezreddel volt lemaradva. Nem hatott.
Ez a nap is villámgyorsan eltelt, szinte pillanatok alatt szombat lett, és ismét a pályán voltunk. Persze úton-útfélen megállítottak minket, és mindenki arról kérdezte Nicót, hogy együtt vagyunk-e. Egy ideig tűrte, majd kiakadt, és kijelentette, hogy nem vagyunk együtt, és amúgy sem tartozik ez senkire.
A harmadik szabadedzés végén már kicsivel jobb kedve volt, a harmadik helyen végzett. Ezután ebédeltünk, összeültek a csapattal, majd kezdetét is vette az időmérő. Szorítottam neki, és bíztam benne, hogy jó helyről fog majd rajtolni. Annyira izgultam, hogy Ana azt hitte, hogy el fogok ájulni.
Végül pedig véget ért az időmérő, Nico pedig az első rajtkockát szerezte meg. Visítva ugrottam fel a székről, Ana és Daniel csak nevettek egyet, majd mindketten megöleltek. A szerelők is ujjongani kezdtek, elvégre ez volt Nico első pole pozíciója. Odamentek hozzá gratulálni, majd mikor elszabadult, odajött hozzánk. Minden mozdulatát kamera követte, így most is ott volt egy. Ez viszont nem zavart. A nyakába ugrottam, ő pedig szorosan átölelt.

- Nagyon ügyes voltál - mondtam boldogan.
- Köszönöm, hogy itt vagy velem - nézett a szemembe, majd megcsókolt.

Mögöttünk hangzavar támadt, a legtöbben tapsoltak, de páran fütyültek is emellett. Nem tudtam megállni, visszacsókoltam. Mikor az ajkaink elváltak Nico a homlokomnak támasztotta az övét, és mosolygott.

- Szeretlek, baba - simogatta meg az arcom, és egy puszit nyomott a számra.
- Kérlek mondd, hogy nem álmodom - kérleltem.
- Hidd el, baba, nem álmodsz!
- Gratulálunk! - jött oda Ana és Daniel, majd mindketten megölelgettek minket.

Ezután sorra fogadtuk a gratulációkat, addig, amíg Nico el nem ment interjút adni. Én viszont ott maradtam, szóval engem megrohamoztak a sok gratulációval. Még Ana sem tudott kimenteni, így megvártam míg Nico visszér. Szerencsére ez hamar bekövetkezett. Gyors elment lezuhanyozni, átöltözni, majd visszajött hozzánk.

- Megyünk vissza a hotelbe? - néztem rá Nicóra.
- Ha akarod, akkor mehetünk. De ha gondolod, akkor járkálhatunk egy kicsit a városban.
- Az jobb lenne, tetszik ez a város.
- Akkor szétnézünk - mosolyodott el.
- Visszamehetnénk előtte a hotelbe? Szeretnék átöltözni.
- Persze, baba, visszamehetünk. Ana, Daniel, ti jöttök?
- Nem, legyetek csak kettesben - jelentette ki Ana, miután összenéztek Daniellel.
- A hotelbe visszamegyünk, de a városba már nem kísérünk el - csatlakozott Anához.
- Ahogy gondoljátok - húzta meg a vállát Nico, majd megfogta a kezem és elindultunk.

Kimentünk a kocsihoz, beültünk és elindultunk a hotelhez. Mikor odaértünk, akkor Nico azt mondta, hogy lent megvár, nem akar már ő is feljönni. Így mi hárman kiszálltunk, míg ő a kocsiban maradt. Felmentünk, majd amilyen gyorsan csak tudtam átöltöztem. Közben Ana végig azt ecsetelte, hogy milyen szerencsés vagyok, hogy összejöttem Nicóval. Persze igazat adtam neki, mert én is úgy éreztem, hogy a világ legszerencsésebb embere vagyok emiatt.
Ahogy kész lettem, mentem is vissza Nicóhoz. A kocsiban ült még mindig, és egy újságot olvasott. Beültem mellé, mire hátradobta az újságot és megcsókolt.

- Soká jöttem? - néztem rá mosolyogva.
- Nem, hamar visszaértél. Hová menjünk?
- Nekem mindegy. Menjünk az Óvárosba, ha akarod.
- Az tökéletes lesz.

Nagyon jól szórakoztunk, rengeteget nevettünk és beszélgettünk. Olyan boldog voltam, mint még soha. Míg sétáltunk, addig Sina is felhívott minket, és gratulált nekünk. Még el is sírta magát, azt mondta, hogy a fia jobban nem is választhatott volna. Annyira jól estek a szavai. Utána még a nagyapám is felhívott, és a nagyimmal együtt gratuláltak. Nagyi még sírt is.

- Úgy látom, hogy örülnek nekünk - mondta mosolyogva Nico, mikor mentünk vissza a hotelhez.
- Szerencsére.
- Mondtam már, hogy szeretlek? - nézett rám komolyan.
- Azt hiszem igen - nevettem. - És én mondtam már?
- Nem emlékszem, de talán, ha segítenél emlékezni rá.
- Nico Rosberg, nagyon szeretlek.
- Így már rémlik valami - nevetett.

A hotelhez visszaérve Nico leparkolt, majd kézen fogva mentünk fel a szobáinkig. Az Ana és az én szobám ajtajánál megálltunk.

- Baba, holnap reggel kilenckor találkozunk lent, oké?
- Rendben, lent leszünk.
- Ha mellettem vagy, még a versenyzés is jobban megy - mosolyodott el.
- A fenébe, akkor ezért nem volt valami jó az első két futamod?
- Biztosan. De remélem holnap benne leszek az első háromban.
- Még szép, hogy benne leszel. Most viszont menj, és aludj, pihend ki magad! - karoltam át a nyakát.
- Jól van, baba, reggel találkozunk - csókolt meg.
- Aludj jól! - csókoltam vissza.
- Te is - csókolt meg ismét.
- Menned kellene.
- Tudom, de jó itt lenni veled - adott egy újabb csókot.
- Veled is jó, de aludnod kellene - húztam még jobban magamhoz.
- Szerintem is, de nincs szívem itt hagyni téged.
- Én se szívesen engedlek el.
- Mit csináljunk? - kérdezte, majd megcsókolt.
- Fiatalok, szerintem ideje lenne aludni. Tizenegy óra van - jött ki Daniel a Nicóval közös szobájából.
- Már olyan késő? - kérdeztünk rá egyszerre.
- Bizony, és Nico neked pihenned kellene vagy, ha ennyire tele vagy energiával, akkor vár az edzőterem.
- Inkább lefekszem aludni - döntötte el hirtelen. - Megyek, baba, reggel találkozunk. Aludj jól! - csókolt meg utoljára.
- Aludj jól te is! - engedtem el. - Jó éjt, fiúk! - köszöntem el a két fiútól, majd belopóztam a saját szobámba, ahol feltehetőleg Ana aludt.

*****

Sziasztok!

Bocsánat a sok kiesés miatt, de nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettem volna. Néhány kommentnek örülnék. 

Puszi