12. rész

- Hogy micsoda? - néztem rá meglepődve.
- Szeretném, ha hozzám költöznél. Olyan keveset vagyunk együtt, ha pedig otthon vagyok, akkor is vagy dolgozol vagy alszol, és csak nagyon keveset vagy velem. Most pedig, hogy már a barátnőm vagy, így még többet szeretnék veled lenni.
- Ezen még gondolkodhatok egy kicsit?
- Persze - mosolyodott el.
- Köszi.
- Letelt a kicsi, szóval? - nevetett.
- Kis dilisem - pusziltam meg. - Ígérem, hogy mire hazajössz, addigra megmondom a választ. Úgy jó lesz?
- Igen. Várj egy picit! - lépett el tőlem, és az egyik bőröndjéhez sétált, majd kis idő múlva visszatért hozzám. - Megtennéd, hogy néha átmész a lakásomba szétnézni? - nyújtotta át a lakáskulcsait.
- Igen, de csak mert ilyen szépen kérted.
- Azt is pontosan ilyen szépen kértem, hogy költözz hozzám - feszegette a témát. 
- Nico! - szóltam rá nevetve.
- Sajnálom, picim - csókolt meg.


Elég sokáig elvoltunk így, de élveztem, mert vele lehettem. Az utóbbi időben nagyon a szívemhez nőtt, és ezt nem is akartam elrejteni. Egyszerűen az életem részévé vált. 
Este nyolc körül kapott egy üzenetet, amiben az állt, hogy van egy órája elkészülni, mert után indulunk megünnepelni a győzelmét. Ennek hallatán teljesen pánikba estem, mivel lehetetlen egy óra alatt elkészülni. Mikor ezt megemlítettem az én drága páromnak, ő csak kinevetett. Ez kicsit rosszul esett, de egy csókkal ki is engesztelt. Nevetve vonultam át az Anával közös szobánkba, hogy készülődni kezdhessek. Habár nem volt könnyű kiszabadulni Nico karjai közül.
A folyosón attól féltem, hogy Anával fogok találkozni, de egyből megnyugodtam, mikor láttam, hogy üres a szoba. Gyors előszedtem valami viselhető ruhát, majd felöltöztem, egy kicsit kisminkeltem magam, a hajam pedig copfba kötöttem. Mikor végeztem, akkor fogtam magam, és visszamentem Nico szobájába. Ahogy beléptem csak annyit láttam, hogy póló nélkül, egy szál nadrágban szaladgál a szobában. Mondanom sem kell, hogy szemet gyönyörködtető látvány volt.


- Mit csinálsz, édes? - kérdeztem mosolyogva. 
- Miért van az, hogy nem találok egy pólót sem? - nézett rám elkeseredve.
- Kicsim, ebben a kupiban semmit nem lehet megtalálni - nevettem.
- Rini, ez nem vicces. Te képes voltál ilyen hamar elkészülni, én meg itt szerencsétlenkedek, mert nem találok egy normális pólót.
- Szerintem ezt vedd fel - léptem a szekrényhez, és kivettem belőle egy fehér-szürke kockás inget.
- Mire mennék én nélküled? - vette el tőlem az inget, majd egy puszit nyomott a számra.
- Nem tudom, de eddig is megvoltál nélkülem.
- Akadékoskodó vagy.
- Tudom.


Végül sikeresen elkészült Nico is, így már csak a szerelőire, meg a mérnökeire vártunk. Mint megtudtam Daniel is velük van, nemrég ment át hozzájuk. Kilenc után pár perccel betoppant egy sereg emberke, akik kitessékeltek minket a szobából. Odalent a hallban már biztos voltak vagy ötvenen. Nagyot is néztem, mert fogalmam nem volt arról, hogy hogyan is jutunk el ennyien egy szórakozóhelyre. Erre hamar megkaptam a választ, mivel a hotel előtt több kisbusz is állt, ami ránk várt. Beszálltunk, majd rövid autókázás után kiszálltunk egy szórakozóhelynél. A nevét nem tudom, mert kínaiul volt kiírva, és én egy szót nem tudok kínaiul. Odabent már javában szólt a zene, a hangulat is jó volt. 
Nagyon sok ember volt ott, a legtöbb pedig valamilyen Forma 1-es emberke volt. Legalábbis nagyon sokat felismertem. Nicóval egész végig egymás mellett voltunk, egy pillanatra nem engedtük el egymás kezét. Persze a legtöbben sorra hozták neki a piákat, amiket nem igazán fogadott el. Azonban mire visszafelé indultunk már kicsit be volt rúgva szegény. Olyan kis hallgatag volt emiatt, de ezzel együtt végtelenül édes is. Csak vigyorgott össze-vissza, amitől nekem is mosolyognom kellett.


- Kicsim, jól vagy? - kérdeztem mikor visszaértünk a hotelbe.
- Aha. Semmi bajom. Miért?
- Kicsit sápadt vagy - néztem rá aggódva.
- Semmi bajom, csak aludni akarok - mondta kedvetlenül.
- Nem baj, nemsoká aludhatsz - ragadtam meg a kezét, és beszálltunk a liftbe.
- Rini, én úúúúúgy szeretlek - döntötte a fejét az enyémnek.
- Én is téged.
- Tudod, már mikor megláttalak először a pultnál, akkor már tudtam, hogy a barátnőm leszel. Olyan kis aranyos voltál, ja meg vadító abban az egyenruhában. A főnökötök tud választani - nevetett. - Meg nem is rinyáltál, meg semmi sem. Szerettelek volna hamarabb megkérni rá, hogy legyél a barátnőm, de nem volt hozzá merszem, meg semmi se. Ugye milyen töketlen alak vagyok? - vigyorgott bárgyún, majd kiléptünk a liftből.
- Nico, nem vagy az. Te vagy a legédesebb pasi, akit ismerek.
- Szeretlek - motyogta álmosan.
- Hé! Bírd még ki egy kicsit! - mondtam nevetve, mikor már majdnem a szobájánál voltunk.
- Aludni akarok itt és most - állt meg a folyosó közepén.
- Ne nevettess már! Itt van a szobád nem messze. 
- Csak akkor megyek el odáig, ha velem alszol - nézett rám ártatlanul.
- Veled alszok, csak gyere már.
- Megyek, picur, megyek - ásítozott. 


Alig vártam, hogy odaérjünk a szobájához. Teljesen olyan volt, mint egy makacs kisgyerek, de ettől sokkal aranyosabb is volt. A szobába érve gyorsan ledobta magáról a ruhákat, majd befeküdt az ágyba. Én próbálkoztam azzal, hogy átmegyek a pizsamámért, de nem engedte. Helyette csak annyit mormogott, hogy vegyem fel az egyik pólóját. Így ledobtam magamról a pólómat, meg a nadrágomat, levettem a melltartómat is, majd belebújtam Nico egyik csapatpólójába.


- Rajtad sokkal szexibb az a póló - vigyorgott. - Azzal a fekete csipkés tangával meg még jobb.
- Nem is vagy te olyan részeg - bújtam be mellé.
- De, most már még részegebb vagyok. A látványodtól - csókolt meg.
- Jó éjt! - zártam le a témát.
- Aludj jól, Rinikém! - szorított magához.


Reggel mikor felébredtem, akkor egy alvó Nico Rosberggel találtam szembe magam. Elmosolyodtam, majd óvatosan egy puszit nyomtam az arcára. Erre picit fészkelődni kezdett, és még jobban magához húzott.


- Szia! - motyogta álmosan.
- Nem akartalak felébreszteni - válaszoltam halkan.
- Semmi baj. Hány óra van? - kérdezte rekedtes hangon.
- Fogalmam sincs. Még nem néztem meg.
- Mindegy. Az a lényeg, hogy velem vagy.
- Nem fáj a fejed? Nem vagy másnapos? - érdeklődtem.
- Nem. Nem voltam részeg, csak egy kicsit voltam becsípve.
- Értem.
- Szóval tisztán emlékszem arra, hogy átöltöztél, és megdicsértem a rajtad lévő pólómat, meg a tangádat - vigyorgott.
- Hogy mekkora mocsok vagy.
- Tudom, kicsim, de attól még szeretsz, ugye?
- Persze, hogy szeretlek - mosolyodtam el.
- Akkor jó - csókolt meg, majd magára húzott, és úgy csókolóztunk tovább.

Elég sokáig csókolóztunk, közben pedig ott simogatott, ahol csak tudott. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem indított be, de nem akartam még lefeküdni vele. Túlságosan korainak éreztem. De szerintem megérezte azt hogy még nem állok készen, mert nem kezdeményezett, habár a férfiassága elég szűkösen fért meg a boxerében. Tiszteltem érte, hogy inkább visszafogja magát.

- Rina, nem vagy éhes? - kérdezte, mikor elszakadtunk egymástól.
- Egy kicsit. Szerintem visszamegyek a szobámba, felöltözök, és lemehetünk reggelizni.
- Van egy sokkal jobb ötletem. Itt maradsz, én meg rendelek kaját. Mit szólsz? - nézett rám kíváncsiskodva.
- Úgy is jó. De majd vissza kell mennem, mert még össze is kell pakoljak.
- Tényleg, estére mész haza. Nem akarlak elengedni.
- Nico, egy hét múlva te is jössz haza - bújtam hozzá.
- Oké, de addig nélkülöznöm kell téged. Az pedig nem lesz jó. Utána meg otthon folyton dolgozol, alig foglak látni. Mondtam én, hogy költözz hozzám.
- Még korai lenne.
- Elveszed az ember kedvét.
- Bocsáss meg, Nico, de komolyan - néztem rá kérlelően.
- Kicsi Rinim, nem haragszom rád, egyáltalán nem - csókolt meg, majd kiszállt mellőlem.
- Most hová mész? - ültem fel.
- Hozatok egy kis reggelit - mosolyodott el.
- Oké, de siess vissza mellém.
- Biztos lehetsz benne, hogy sietek.

Pár perc múlva már ismét mellettem volt az én hercegem. Elmondhatatlanul jó volt az is, hogy ha csak ott van  velem. Imádom. Ezt meg kell majd köszönnöm Monique-nak is, elvégre, ha ő nem hívta volna fel akkor Nicót, akkor én még biztos, hogy még mindig játszanám az eszem. Én nagyon hülye. Mit szalasztottam volna el. Mekkora hülye is voltam, amiért nem akartam beszélni vele.

Reggeli után nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, magamra húztam a nadrágom, összeszedtem a többi ruhám, és átmentem a saját szobámba, hogy összepakoljam a holmimat. Kicsit meglepett az, hogy Ana cuccai már nem voltak ott. Nem tudom mikor mehetett el, de szerintem nemrég.  Lehet már a reptéren van, esetleg már útban hazafelé. Kicsit elszomorodtam, elvégre mégis csak ő a legjobb barátnőm. Mire összepakoltam, addigra megjelent Nico is, teljes pompájában. Meglátta rajtam, hogy szomorú vagyok, ezért azonnal odajött, és átölelt.

- Mi a baj, édes? - kérdezte kedvesen, közben pedig végigsimított az arcomon.
- Ana már lelépett. Pedig bocsánatot akartam tőle kérni, meg hasonló. Biztos már hazafelé tart, vagy már otthon is van.
- Kicsim, ha más nem, akkor otthon beszélsz vele.
- Nico, te ezt nem érted. Ana a legjobb barátnőm, de mégis nagyon csúnyán beszéltünk egymással. Nem lett volna szabad. Szégyellem magam miatta. Főleg, hogy részben még neki is köszönhetem azt, hogy itt lehetek.
- Baba, ne aggódj, nem lesz semmi baj. Ki fogtok békülni.
- Remélem.
- Rini, ha kell, akkor én beszélek vele. Rendben?
- Igen, rendben - bújtam hozzá szorosan. - Szeretlek, Nico!
- Én is téged, angyalom - csókolt meg. - Segítsek pakolni?
- Nem kell, köszi. Nincs sok ruhám elő.
- Oké. Itt maradok veled, remélem nem baj.
- Már hogy lenne baj? Nico, örülök, hogy velem vagy. Ja, és a pólód megtartom - mosolyodtam el.
- Rajtad úgyis ezerszer jobban áll. Főleg tangával - nevetett, mire hozzávágtam az egyik pólóm. - Hé, édes, miért bántasz? - kapta el a derekamat.
- Mert gonoszkodsz.
- Miért gonoszkodás az, ha megdicsérem a barátnőmet, aki irtó szexi? Hidd el, hogy sokan irigyek rám, amiért a barátnőm vagy, elvégre nem mindenkinek adatik meg egy ilyen szépség.
- Teljesen le akarsz venni a lábamról? - kulcsoltam a nyaka köré a karjaim.
- Igen. De még mennyire.
- Jaj, Nico Rosberg, elveszed az ember eszét.
- Igyekszem - mosolyodott el.
- Milyen szerencsés vagyok, amiért az enyém vagy.
- Fordítva is igaz.

Miután sikerült elszakadnom tőle, akkor befejeztem a pakolást. Ráadásul épp időben, mert nem sok időm volt már a gépem indulásáig. Mielőtt elindultam volna, még elköszöntem Danieltől, majd Nicóval együtt kimentünk a reptérre. Az ellenőrzések után még volt egy kis időm az indulásig, így Nicóval elvonultunk egy kevésbé forgalmasabb helyre, hogy el tudjunk búcsúzni, elvégre több, mint egy hétig nem fogjuk látni egymást. Soha nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz búcsút venni valakitől, akit ennyire szeretek. Beszállás előtt még egyszer megcsókolt, majd kénytelen voltam ott hagyni.
A gépen megkerestem a helyem, majd szomorúan leültem. Egyből előkerestem a fülhallgatóm, és zenét kezdtem hallgatni. A szemem is becsuktam, ki akartam zárni a külvilágot. Felszállás után nem sokkal mégis késztetést éreztem arra, hogy kinyissam a szemem. Hirtelen vakító volt a fény, de mikor hozzászokott a szemem, már nem is volt semmi baj. Automatikusan magam mellé pillantottam, hogy lássam elfoglalta-e valaki Ana helyét. Legnagyobb meglepetésemre maga Ana ült ott, és egy magazint olvasgatott. Kivettem a fülhallgatót a fülemből, majd odafordultam hozzá.

- Ana! - szólítottam meg bizonytalanul.
- Jaj, istenem, Rina! - ölelt meg szorosan. - Úgy sajnálom, nem volt szép dolog tőlem, hogy olyanokat vágtam a fejedhez. Igazad volt, nem te tehettél róla, hogy milyen gyerekkorod volt, én pedig nem lett volna szabad leszóljalak emiatt. Remélem meg tudsz bocsájtani - sírta el magát a végére.
- Ana, semmi baj, én sajnálom, hogy olyan szemét voltam veled. Azt hittem, hogy már rég hazamentél, mivel nem voltak sehol sem a cuccaid.
- Te sem voltál sehol, mikor értük mentem, habár gondolom Nicóval voltatok.
- Igen, az este kicsit becsípett, és nála kellett aludjak.
- Az más.
- És te hol voltál? - vontam kérdőre kíváncsian.
- Hosszú történet.
- Ana, figyelj, szerintem Monacóig lesz időd az egészet töviről hegyire elmondani - nevettem.
- Csak akkor mondom el, ha már nem haragszol rám a tegnapi miatt.
- Felejtsük el, mindketten hibásak voltunk. Csúnyán viselkedtünk, de fátylat rá. A barátságunk ezt még simán kibírja.
- Akkor hát, barátok újra? - nézett rám mosolyogva.
- Még szép. Te vagy a legjobb barátom, és ez nem is fog változni - öleltem meg, már amennyire tudtam.
- Semmi vita, soha többé - nyomott egy puszit az arcomra.
- Most pedig ki vele, hogy mi volt - vigyorogtam.

*****

Sziasztok!

Itt is a folytatás. Véleményem szerint nem valami hűűű de jó, de remélem nektek tetszik majd. Néhány hozzászólás jól esne, az eddigieket pedig köszönöm. :D

A mai futam...hú, nagyon érdekes volt. Alonso győzelme...arról inkább nem írok semmit, senkit nem akarok megbántani. Vettel hátrébb sorolása: nem volt szép dolog, nagyon nem. Kimi harmadik helye: gyönyörű:D. Ő elvolt ott csendbe magának, és behúzott 15 pontot. Ügyes volt, na persze Sebi büntetése is kellett hozzá. Nico tizedik helye: hát, a rajtrács végéről nem volt rossz, sőőőőt.

Következő rész egy hét múlva, mert a többihez is akarok írni, így hamarabb nem tudom hozni.

Puszi